Az embert nem a valóság kínozza, hanem a kép, amit önmaga alkot róla. Megtanultam azt, hogyan gondolkodjak a munkáról, és már máshogy nézem kívülről és belülről is önmagamat. Ezt a tudást áll szándékomban átadni mindenkinek.

Tizenhat évesen elkezdett vendéglátózni, és ott lett szerelmese a vendéglátásnak. Egy év múlva Siófokon dolgozott, és jó pár szezont letudott. Már ott észrevette, hogy vannak emberek, akik jobban bírják a nyomást, és vannak, akik összeroppannak alatta. Vannak kiabálós séfek, és vannak nyugodt, csapatépítő séfek. Tulajdonképpen már fiatalon tapasztalta a szakma két végletét, ami elkezdte tudatosan érdekelni. Mellette viszont megélte azokat a 16 órás, szabadnap nélkül végighajtott stresszes időszakokat is, mint sokan a vendéglátásban. Ez akkor számára is a pénzkeresésről és a hajtásról szólt, minek következménye is lett. 20 éves korára annyira túlhajszolta magát fizikailag és szellemileg is, hogy a szervezete megálljt parancsolt. 21 évesen kapott egy gyomorbetegséget, ami egyrészt fizikailag is legyengítette, másrészt pedig mentális fáradsággal, és álmatlansággal járt. Ezután jött egy orvosokkal és gyógyszerekkel megtűzdelt időszak az életében, de igazából nem tudtak megoldást a problémájára. A dolog odáig fajult, hogy pszichésen is megtört, pánikbetegséggel küzdött, és nem is tudott dolgozni. Tulajdonképpen fiatal, sportos szervezete ellenére történt vele mindez, megfejtés pedig nem volt. Ekkor vett a kezébe egy önfejlesztő könyvet Napoleon Hill írótól. Attól függetlenül, hogy az önfejlesztés és a motiváció a mai világban már elcsépelt dolognak számít, pár hónapon belül végül is saját gondolkodásmódjának köszönhetően jobban is lett

- Innen datálódik az a gondolkodásmód, amit most már tanítasz is az embereknek?

- Valójában igen. Teljesen rákattantam az ilyen jellegű könyvekre, és a szenvedélyemmé is vált. Egyre jobban lettem, és magam elé tűztem egy célt, mégpedig hogy úgy dolgozzak le egy szezont Balatonon, hogy semmi stressz, semmi idegeskedés, és visszaszedem az addig a betegség miatt leadott 10 kg-ot. Végül sikerült! Közben, mondjuk úgy, kigyógyítottam magam a betegségből, és megtanultam azt felmérni és kezelni, hogy mit miért csinálok, és arra hogyan reagálok.

- Ekkor még, mint felszolgáló dolgoztál?

- Igen. Tulajdonképpen felszolgáltam, főztem és italt kevertem. Sok helyen dolgoztam, mint sufni-séf, és bejött az életembe a koktélok iránti érdeklődés, a bártending. Mindeközben pedig az önfejlesztés tudománya a hobbimmá vált, és faltam az ilyen jellegű könyveket. Ez odáig fajult, hogy addigra már olyan könyveket olvastam és tanulmányoztam, hogy bárhol is dolgoztam, bármilyen bárban kevertem a koktélokat, lassan már én motiváltam mindenkit. Ennek a tudásnak köszönhetően, amit nap mint nap használtam, és folyamatosan képeztem magam, nagyon gyorsan tudtam szinteket lépni. Végül is a Hello Baby bárpultjából a Kempinski Hotel vezető bártendere lettem, és a Blue Fox bárt olyan szintre tudtam felhúzni, hogy jelenleg Európa legjobb ötven bárja között van.

- Nagy utat jártál be szakmailag, és tudom, hogy rengeteget foglalkoztál a koktél készítéssel is. Amit elértél tehát, nem csak a bártenderi mivoltodnak és komoly szakmai tudásodnak köszönhető?

- Igen, annak is köszönhető, hogy átírtam a fejemben a programokat. Saját magamat is és a kollégáimat is úgy tudtam motiválni, hogy boldogan dolgoztunk nap mint nap, és ez nagyban befolyásolta az eredményeket. Nem csak a bártendig tudást adtam át nekik, hanem azt is, amit jómagam tanultam meg a hozzáállásról, a gondolkodásmódról, és az önfejlesztésről.

- Mikor jött el az a nagy lépés, hogy megcsináld az első tanfolyamodat?

- Ez akkor történt, amikor már a szakmában, azaz a bárban már minden a csúcson járt, és már olyan mennyiségű tudás halmozódott fel bennem, hogy kidolgozzam a saját módszeremet. Hegyekben álltak addigra nálam a pszichológiai és önfejlesztő könyvek, és még annál több jegyzet, amit összeraktam. Csehországba meghívott egy bár, hogy csináljak meg egy estét, és előtte egy óra alatt a csapatnak is tartsak egy tréninget. Nagyon örültem és rengeteget készültem rá, a végeredmény pedig magáért beszélt. Mikor hazajöttem, folyamatosan jöttek az üzenetek a cseh barátomtól, az ottani bár vezetőjétől, hogy amióta ott voltam, nőtt az emberek teljesítménye, és nőtt a bevétel is. Akkor rádöbbentem, hogy ez nem lehet véletlen, és összeraktam a vendéglátásra egy teljes oktatási csomagot. Arra is rájöttem, hogy coaching-olni nem csak pénzügyi cégeket, managementeket lehet, hanem a vendéglátásban is roppant fontos az agyműködés, és ezzel senki nem foglalkozik. Itt jött el a pont, hogy megcsináltam a DOLGOZOL VAGY GONDOLKOZOL teljes anyagát, amivel már öt éve tevékenykedem.

- Annyira ez nem ismert még itthon. Még csak pár éve adod itt át a tudást. Mikor kezdtek hazánkban is felkérni?

- Valójában az út elején járok. Itthon eleinte nem volt rá igény, ezért külföldön tartottam sokáig előadásokat, oktatásokat. Másfél éve, hogy vannak Magyarországon is felkéréseim ez ügyben. Közben arra is rájöttem, hogy ugyan én a vendéglátásra fejlesztettem ki, de minden területen szüksége van erre mindenkinek, aki dolgozik. Most ott tartok, hogy legutóbb a T-Mobile hívott meg, hogy a managementet tréningezzem. Túl vagyok 18 előadáson, és elkezdtem egy könyvet is írni erről, ami körülbelül három év múlva fog megjelenni, DOLGOZOL VAGY GONDOLKOZOL címmel. Ez a könyv semmi mással nem foglalkozik, csak a nyomás alatti munka pszichológiájával. Nekem az a végcélom, hogy azoknak az embereknek, akiknek egyszerűen nincs lehetősége váltani, és megragadtak egy munkakörben, megtanuljanak úgy dolgozni, hogy ne égjenek ki, és mosolyogva dolgozzanak. Azoknak az embereknek, akik meg tudnak váltani, megtalálják a saját útjukat, és úgy tudják építeni magukat, hogy még bevétel is jöjjön belőle. Az egészet kivetítettem arra, hogy a munka milyen nyomással jár, ezzel egy-egy embernél milyen személyiségminták szakadnak fel, és hogyan akadályozza magát az ember a saját gondolataival ezáltal a haladásban.

- Mégis, hogyan lehet az, hogy vendéglátós és nemzetközileg elismert bártender vagy a mai napig, külföldön viszel bárokat, a Kempinski Hotel bártender tanácsadójaként dolgozol, és ebben is elismernek?

- Ez roppant egyszerű. Én, amit tudok és tanítok, saját magam éltem végig. A mélypontokat, a beszűkült gondolataimat, és az ebből való kitörést. Felálltam betegségből, és a karrierem építésében is végigjártam a lépcsőfokokat, és mindezeknek a sikere csakis rajtam múlott. Azon múlott, hogy hogyan gondolkodom, hogyan fogom fel a körülöttem lévő eseményeket, hogyan dolgozom, értelmezem azokat, és hogyan programozom sikerre a saját gondolatiságomat.

- El tudnád mondani az általad kidolgozott rendszer lényegét, eszenciáját?

- Az embert nem a valóság kínozza, hanem a kép, amit önmaga alkot róla! Szinte minden tréningem ezzel kezdődik és ezzel is végződik. Félreértés ne essék, manapság nagyon sokan foglalkoznak tréningezéssel, coaching-olással, és vannak elcsépelt minták, illetve ők ebből pénzt akarnak keresni. Nálam ez máshogy van. Én alapvetően bártender vagyok, és megtanultam, hogyan tudok bevételt csinálni abból, amit szeretek. Azért szeretném ezt a tudást továbbadni, mert nekem az lesz a legnagyobb örömöm, ha mondjuk bemegyek a közértbe, ahol mosolyogva és előzékenyen szolgálnak ki, vagy ha bemegyek egy okmányirodába, nem egy mélabús ügyintéző néz rám életunt tekintettel, hanem egy boldog munkaerő, aki sokkal segítőkészebb. Úgy épül fel az emberi agy, ha munka közben kap valaki egy nagyobb nyomást, elkezdenek felszakadni olyan egymásra rétegződő gondolatminták, amik még talán gyerekkorból származnak, amik a reakciókat negatívan befolyásolják.

- Ezt kicsit ki tudnánk bontani? Talán innen lehet az egészet megérteni.

- A pszichológiában úgy hívják ezt, hogy őssejt foltok. Tovább viszel valamit, amit nem oldottál meg, és befolyásolja a gondolatidat. De pont ez a probléma! Ha valaki például az ezotériához fordul, hogy megoldja a problémát, nem biztos, hogy jó úton jár. A csillagok állása nem fogja kifizetni a számláit. Meg kell fejteni, mire mit reagálunk. 0-6 éves korig lemásolunk viselkedésmintákat, és azt követjük, rossz esetben egész életünkben. Ha ezt kibontjuk, változtatunk rajta, újra állítjuk az agyunkat, teljesen új világ és új lehetőségek tárulnak elénk. Tehát a mentális gátak feloldása után, a fizikai lényünk megfejtésekor a reakcióink is megváltoznak, mégpedig pozitív irányba.

- Hogyan ülteted át ezt a nézőpontot a munka területére?

- Úgy, hogy egy bárban egy bártendert először nem italt készíteni kell megtanítani, hanem gondolkodni. Vagy más szakmánál egy asztalos ne azt tanulja meg elsőnek, hogyan kell használni egy szerszámot, hanem azt, mi a szépsége az egésznek. Mondok még egy példát. Egy sales managert megtanítanak eladni, de arra már nem oktatják, mit kezdjen magával napi kétszáz nem válasz után, hogyan dolgozza fel, és hogyan ne vigye haza munka után. Mert bizony a munkahelyi nyomást, ha még úgy is látszik, hogy feldolgoztuk, az legbelül, mélyen ott van és birizgál minket. Befolyásolja minden gondolatunkat, érzésünket a tudat alatt, és ezzel befolyásolja az egész életünket, akár még a párkapcsolatunkat is.

- Ha jól értem, amit mondasz, akkor a szakma megtanulása előtt már ebbe az irányba kéne rendbe rakni a fejeket. Akár már az iskolában el kéne kezdeni?

- A legjobb ez lenne. Hogy miként gondolkodjunk a munkáról, az egész szakmáról, ez lenne az első lépés, nem a matéria. Van egy jó mondás, amit hozzáfűznék, és ezt alátámasztja: Sötétben nehéz a színekről vitatkozni.

- Mit mondanál, ha megkérdeznék, miért ajánlod a te rendszeredet?

- Akkor elmondanám a saját példámat. Én Máltáról hazaköltöztem három hónapja. Az elmúlt három hónapban heti 80-90 munkaóra alatt nem dolgozom. Csinálok egy kis zártkörű lakás éttermet, aminek a fő témája a ramen, és lassan kinövi magát egy kis Ramen étteremmé, amihez most keresünk helyet. Főzök szabadidőmben Lakatos Márkkal, a random gourmet-vel. Plusz néha az egyik üzlettársammal alternatív fesztiválokra viszünk ki paella-t, hogy ott is terjesszük az igét a minőségi vendéglátásról. Járok ki külföldre is előadásokat tartani az új munkafelfogásról vezetőknek, managereknek. Előadásokat tartok az önfenntarthatóságról a vendéglátásban és az újrahasznosításról. Folyamatosan írom a könyvem és gyűjtöm hozzá az agyműködésről az anyagokat. Ugyanakkor van időm bevállalni 200 fős rendezvényeket is akár. Emellett a Blue Fox Kempinski szakmai tanácsadója vagyok, havonta csinálunk pop up estet és trénelem a csapatot, plusz foglalkozom mental coacing-gal nagyobb cégeknek a vendéglátáson kívül is. Most ott tartok, hogy van 5 szakterület, ahol tevékenykedem, és sokat dolgozom, de nem vagyok kiégve, túlhajszolva, és soha nem éreztem jobban magam és jók a visszajelzések is. Van időm edzeni, egészségesen táplálkozni, a párommal lenni, és a barátaimmal is lazítani. Mindezt egyszerűen azért, mert megtanultam, hogyan gondolkodjak a munkáról, és én uraljam az elmém egy egyszerű rendszeren keresztül, amit azért dolgoztam ki, hogy másoknak is példát tudjak mutatni a saját életemből. Megtanultam úgy eredményesen dolgozni, hogy nem a megfelelés nyomása, és az elvárásoknak való megfelelés, hanem egy belső mosoly hajt előre!