Sokaknak furcsán hangzik, de mint vendég is alázatosnak, előzékenynek, és udvariasnak kell lennünk. Az a játék, amit úgy hívnak, hogy vendéglátás, kétoldalú és mindenképp előzékenységen alapuló közösségi történés. A szakmaiságon kívül bizony a legfontosabb az emberi oldala, amit sajnos sokszor mindkét szereplő elfelejt. A pincér és a vendég is meg kell adja a tiszteletet egymásnak! Balgaság lenne azt feltételezni, hogy mert valaki vendég, és ő fizet, már nem vonatkoznak rá alapvető betartandó viselkedésminták
1.
Ha belépsz egy vendéglátóhelyre, KÖSZÖNJ! Ennek módját és frekvenciáját illetően alkalmazkodni kell a hely attitűdjéhez. Soha nem harsányan, és hivalkodón! Ha a helyzet úgy kívánja, és éppen nem fogad senki, kicsit hangosabban is lehet, de nem ordítva. Figyelem: a motyogást nem hallja senki, a pincér nem tud százfelé figyelni, ezért legyünk vele türelmesek, ha úgy vesszük észre, hogy nem vett észre. Ez alól nyilván kivétel a flegma, a telefon nyomkodásába elmerült, típus. Viszont ez nem azt jelenti, hogy ettől már nekünk is bunkónak kell lenni, hanem köszönjünk újra illedelmesen.
2.
Mikor belépünk egy vendéglátóhelyre, ne szerencsétlenkedjünk, mert ennél idegesítőbb nincs is a személyzet számára. Aki belép, és bambul mélán, értetlen kifejezéssel az arcán, és teljesen tanácstalanul áll, az már alapban elkezd játszadozni a pincér türelmével. Ne gondolja senki, hogy beléptekor telepatikus úton kiszedik a fejéből, mit akar. Ha már bent vagyunk, menjünk oda a pincérhez, és egyszerűen mondjuk el, mit szeretnénk. Ha pedig nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ez a mi helyünk, illedelmesen kérdezzünk.
3.
Akár a pultnál, akár leülve egy asztalhoz, soha NE alkalmazzuk a „Lesz egy…” kifejezést! Ez a mondatkezdés az, amitől égnek áll a haja minden pultosnak és felszolgálónak. Kezdésnek meglesz a véleménye a vendégről, bár mosolyogni fog. A „Kérek szépen…”, „Legyen szíves…” célravezetőbb.
4.
Kézlengetéssel, csettintgetéssel, és bármiféle nonverbális kommunikációs hadonászással soha ne hívjuk fel a figyelmet magunkra. A pincér is ugyanolyan ember, mint mi, és mielőtt ezt a megalázó hívogató módszert alkalmazná valaki, gondolja át! Legyen a vendég türelmes, vegye fel a szemkontaktust, diszkréten bólintson. Előfordulhat, hogy a személyzet megcsúszott a felszolgálással, de ez soha nem az ő hibájuk, hanem a mindenhol uralkodó munkaerőhiány hozadéka. Ha már valaki egy étteremben eszik, ne rohanjon, adja meg a módját. Abban az esetben, ha időhiányban szenved, inkább ne az éttermet, inkább egy gyorsabb megoldást válasszon.
5.
Füttyenteni tilos! Ez roppant nagy bárdolatlanság, még ha az is a munkája a pincérnek, hogy kiszolgáljon minket. Adjuk meg neki a tiszteletet!
6.
Halló… Helló… Figyu... Légyszike... Hozzál már egy… Gyere már egy kicsit… - Nem a haverunknak szólunk! A pincér a vendégért van, az ő kiszolgálását végzi, és az a célja, hogy jól érezze magát. Alapvető udvariasságot kell tanúsítani, és bizony az a vendégnek is jó, ha a pincér is jól érzi magát, és szívesen foglakozik vele.
7.
Szeretnék kérni egy… Vagy inkább…. Vagy mégis… stb. - Csak abban az esetben szólítsuk a felszolgálót, ha már eldöntöttük, mit rendelünk, vagy a segítségét szeretnénk kérni valamiben. A bizonytalankodás időrabló, és kifejezetten idegesítő tud lenni. Javaslat: nézzük át az étel- és itallapot alaposan!
8.
Csak egy kávét kérek. - Ez a mondat étteremben kifejezetten ciki. Aki járt már külföldön, ott szó szerint felállítják az ilyen vendéget. Aki csak egy kávét fogyasztana, menjen kávézóba, cukrászdába. Ha egy étteremben épp szervizidő van, alig van hely, olyankor nem szívesen ültetnek le senkit egy kávéra. Nálunk még az ilyen vendég elküldése nem annyira szokásmód, de ne borzoljuk az idegeket feleslegesen.
9.
Nem érek rá, lehetne soron kívül? - Amennyiben nem érünk rá, NE üljünk be étterembe! Nem futószalag, és nem gyár. Erre van mondjuk a street food. Ennél a mondatnál a pincér mosolya mögött, ha jól figyelünk, el fog hangozni néhány jelző az irányunkban. A másik dolog, hogy ez nem a felszolgálótól függ. A felvett rendelések ütemében a konyha készíti az ételeket, és ebben a sorrendben tudják kihozni. Azt ne várjuk, hogy a kedvünkért a teljes konyha abbahagyja a munkát, félredobja az épp készülő ételeket. Bár ez kivitelezhető, ha épp nincs annyi asztal.
10.
Ön szerint melyik a jobb? - A felszolgáló teljesen tisztában van az étlapon szereplő ételekkel, és biztos van kedvence is. Ahány ember, annyi ízlés - de az az ő kedvence. A másik: mi az, hogy jobb? A kérdést úgy lehet feltenni: Ön mit ajánlana? Hajrá! Ebben az esetben biztos lehet a vendég abban, hogy a pincér segíteni fog.
11.
Feleslegesen ne ugráltassuk a felszolgálót! - Aki kicsit is ismeri a pincérek életét, tudja, épp elég kilométer van a lábában egy műszak alatt, és épp elég más teendője van. Nem csak abból áll a dolga, hogy felszolgálja az ételt, hanem figyelnie kell a többi vendégre, a konyha hívószavára, az érkező és távozó vendégekre. Sőt, sok esetben még a pult mögött is tevékenykedik az italok elkészítése miatt. Akkor hívjuk őt az asztalunkhoz, ha tényleg szeretnénk valamit.
12
Ez nagyon drága! - Ki ne ejtse a száján ezt senki a pincér jelenlétében! Egyrészt meglesz a véleménye, másrészt nem illik. Az étlapon ugyebár szerepelnek az árak, tehát tudjuk, mit veszünk. Sőt, dönthetünk úgy is, hogy ez nem felel meg az igényeinknek, és továbbállhatunk. Azt meg jó, ha tudjuk, a felszolgálónak a legtöbb esetben kevés köze van az étterem árképzéséhez, azzal más foglalkozik. Teljesen értelmetlen ezzel fárasztani.
13.
Figyeljünk a pincérre! - Bármennyire is furcsán hangzik, a pincér is ember! Van magánélete, barátai, családja, problémái, jó és rossz napjai, és mint vendégnek, ugyan nem feladata senkinek ezt figyelembe venni, viszont nagyon hálás tud lenni, ha empátiával viseltetünk irányába. Ez azért is fontos, mert van, hogy ők is hibáznak. Ne rójuk fel egyből, és ne húzzuk le őket, se az éttermet. Türelem!
14.
Étkezzünk kulturáltan! - Az éttermet soha ne keverje össze senki az otthoni étkezéssel! Itt ugyan nem nekünk kell magunk után rendet csinálni, de ez koránt sem azt jelenti, hogy maszatoljunk, morzsázzunk, piszkoljunk és pecsételjünk! Nyilván előfordulhatnak kisebb malőrök, ezzel semmi gond nincs, de ha disznóólat hagy valaki maga után, legközelebb nem lesz őszinte a pincér mosolya.
15.
Ételt és italt ne vigyél be étterembe! Azt ne csomagolgasd ki, és ne majszoljad az két napos szendvicsedet! Mert az ultragáz!
16.
Ha az étlapon egy étel körettel együtt van feltüntetve, az azért van, mert a séf így alkotta meg az ételt. Ha ez nem felel meg az ízlésünknek, ne kezdjünk el a felszolgálónak nyavalyogni, panaszkodni, és megmagyarázni a mi igazunkat. Szóljunk neki normálisan, és meg fogja oldani a problémánkat, még akkor is, ha közben a séf kétszer leharapja a fejét.
17.
Viselkedjünk normális, emberi módon! - Hangoskodni, vulgáris kifejezéseket használni, trágár módon véleményt nyilvánítani bunkóság. Ezzel megzavarhatunk másokat, és tönkretehetjük az étterem hangulatát. Nem csak saját magunkkal teszünk rosszat, hanem az étteremmel is, nem mellesleg a pincér nem óvónő, és nem az anyukánk, pláne nem kidobó-ember. Ha mulatozni szeretne valaki, arra megvannak azok a kultintézmények, ahol zokszó és különösebb megbotránkoztatás nélkül duhajkodhat bárki.
18.
Ha az étterembe lépünk, hagyatkozzunk a pincérre az asztalválasztás tekintetében, mivel ha épp előttünk végzett valaki, nem biztos, hogy fel van ránk készítve az asztal. Mind a vendég, mind pedig a pincér kellemetlenül érezheti magát.
19.
Ha valakinek problémája van az étellel, nem kell egyből balhézni, a szakács sem mindenható, és tévedhetetlen, sőt, az ízlések teljesen eltérőek. Ne aggódjunk, ha normálisan elmondjuk a problémánkat, biztos lehetünk abban, hogy a pincér mindent megtesz azért, hogy elégedettek legyünk. Akár ki is cseréli az ételt.
20.
A szervízdíj a közhiedelemmel ellentétben nem azért van, hogy a borravalót helyettesítse, sajnos a legtöbb helyen a szervízdíjat a pincér meg sem kapja. Épp ezért, ha elégedett a vendég, és úgy gondolja, hogy megérdemli a pincér, éreztesse köszönetét.
Köszönöm: Császár Péternek a segítséget!
